Tanévnyitó

Tanévnyitó

A nyolcadikos lányok tánca.

Felvonulás Pomáz napján

Felvonulás Pomáz napján

Végre birtokba vették a gyerekek az új játszóteret!

Végre birtokba vették a gyerekek az új játszóteret!

Karácsonyi éneklés

Karácsonyi éneklés

Végzőseink keringője

Végzőseink keringője

Erdei iskola az 5. évfolyamosoknak 2019. május – június

Zánka – Hegyestű – Szurdok – Aquincum

Esős májusi időben indultunk Zánkafürdőre, az egykori úttörőtábor helyét elfoglaló Erzsébet- táborba. Mert nyertünk a pályázaton! Aminek köszönhetően a szállásunk és az étkezésünk igen olcsón lett megszámítva. Előttünk három héttel ugyanígy kirándult itt a 6. évfolyamunk és a 8.a, így Tőlük már hallottunk némi információt és jó tanácsot s egy-két erőteljesebb panaszt, ami az időjárás függvényében a szálláshelyet és a kosztot illette. No de sebaj, talán mi szerencsésebbek leszünk, szép időt és másik szállást kapunk. Mondjuk a téli 5-öst a nyári 8-as helyett, ahol Ők voltak, és ahol hideg víz jött csak a zuhanyból, a falból pedig a konnektor kifele, és alapvetően a 80-as évek stílusát idézte minden.

HÉV-ezés vagy kocsizás és vonatozás után megérkeztünk Zánkafürdő megállóhelyhez. A három osztályfőnök: Ági néni, Laci bácsi és jómagam erőteljes lépésekkel megcélozta a recepciót maga mögött hagyva a többi kísérőt: Anitát, Ildikó nénit és Mariann nénit, a gurulós óriásbőröndöket, háti- és oldaltáskákat vonszoló gyerekeket, VALAMINT a vonatról leszálló másik csoportot, akiket beelőzni volt a nemes cél. Sikerült.

A papírok ellenőrzése és a programfoglalás után megindultunk kígyózó sorokban a nekünk jutó szálláshelyre: a nyári 8-asba!

Lepakoltuk a csomagokat a társalgóba, megebédeltük az Erzsébet-tábor 1. napi ebédjét, a tarhonyás húst és a celofánba burkolt buktát. (A celofánt előtte levettük.) Elfoglaltuk a rémhírekből már ismert nyári 8-ast. Elsőre volt egy kis szájhúzás, a hangyáknak sem igazán tudott mindenki örülni. De láthatóan jólesett már végre megismerkedniük a szobával, ahol 9-14-en két napig és két éjig együtt lehettek.

Egy kis szabad bóklászással felfedezték a gyerekek a közeli helyeket, a trambulint, a többiek szobáit, kicsit szemerkélt az eső, de a kiválasztott programon, a szabadtéri lézerharcon mindenki részt tudott venni.

A vacsora elé még egy Balaton-vetélkedőt terveztünk. Ez azonban technikai akadályba ütközött, s még telefonos segítséggel (Robit hívtuk) sem tudtuk elhárítani, így a véletlen folytán nálam lévő Fele sem igaz vetélkedőt kaptuk elő és fantasztikus színészi játékkal etették meg a válaszadók: Ildikó néni, Mariann néni és Anita a gyerekekkel a rossz válaszokat. De azért sokszor nem sikerült túljárniuk Nekik sem a gyerekek eszén.

A vacsora celofános Hot dog tasakos ketchup és majonéz volt vízzel. Elfogyott. Az eső esdegélt, néha elállt, akkor ment a nagy trambulinozás. A hőmérséklet hűlt, a szállásra megérkezett a többi csoport, Leányfalutól Kaposvárig, és a mi sulinkból a 8.b Szilvi néni vezetésével. Este 10-kor takarodót fújtunk, aminek a hatása 11-ig tartott. Akkor aztán szigorú őrizet alá vettük a szobákat: kiültünk fagyoskodni a lépcsőházba, pokrócot terítettünk magunkra és vártuk, hogyan fog eltelni az első zánkai éjszaka. Amikor úgy érzékeltük, hogy a mieink már alszanak, csak a többiek rohangálnak és ordítoznak, mi is beljebb húzódtunk a szobánkba, és valami alvás-félével kísérleteztünk.

Reggel fél ötkor kellemes zenével ébresztett az egyik beszedett telefon, amit csak nagy sokára tudtunk kikapcsolni. Lassan a gyerekek is ébredeztek – már jelentkeztek a telefon-elvonási tünetek. Megkapták. Szobaszemle. Hát…igen, azért volt köztük rendes szoba is… Megleptük a 8.b-seket is. Néztek nagyot. A fényképet majd csak Nekik…

A tanárok Ági néni vízforralójához zarándokoltak, hogy elindulhasson a nap. Elindult. Kicsit esett, de a hajókázás azért nem maradt el. Tettünk egy kört az egykori Szabadság hajóval, fent és lent üldögélve, beburkolózva, mert hát nem volt meleg. Kiszállás után megnéztük a Balaton vízminőségét, hőmérsékleteket mértünk, visszasétáltunk. A technika most már a kezünkre játszott, így a zenefelismerő vetélkedőt megtartottuk. Mindenki kiénekelte és kitáncolta magát. Egész jól kimelegedtünk. A sült csirke és porpüré után szabad programok voltak. Trambulin, patakugrálás, büfézés, ajándékkütyük vásárlása stb. Délután pedig a várva várt Balaton-vetélkedő. Igazán jó volt látni, hogy milyen sokan felismerik azokat a balatoni helyeket, látványosságokat, ahol már jártak.

Vacsora után mintha már könnyebben ment volna az elcsendesedés – a szomszédainknak is. Ennek ellenére nem mondhatni, hogy a tanári kar üdén és frissen ébredt. De aztán a vízforralóval helyrebillent mindenki egyensúlya. Második és egyben utolsó zánkai reggelünk bepakolással telt. Persze nem maradt el a szobaszemle sem. Ez igen szélsőséges eredményeket mutatott. A lényeg, hogy átadtuk a szobákat, bepakoltuk a táskákat, elvégeztük a méréseket és busszal elindultunk Hegyestűre. A nap is kisütött!!! Megcsodáltuk és megmásztuk ezt a gyönyörű bazalthegyet. Mértünk, bogarásztunk, követ- és növényt vizsgáltunk, gyönyörködtünk a Balatont elénk táró panorámában. A csoport másik fele egy gyógynövény-manufaktúrába látogatott ezalatt, ahol érdekes előadást hallgathattak, ismert és ismeretlen gyógynövényeket szagolhattak, tapinthattak, ízlelhettek. Utána cseréltünk. A busz visszahozott Zánkára a csomagjainkért. Elbúcsúztunk a tábortól, a vonatindulásig még játszottunk. Este 8 előtt érkezett a vonatunk a pályaudvarra, ahonnan mindenkit hazaszállított egy-egy autó.

Az erdei iskola 4. napján a pilisszentkereszti Szurdokba kirándultunk. A hegygerincen jöttünk lefelé csodás zöld lombok, izgalmas sziklák és rengetegféle virág között. Az előző napok esőzéseinek köszönhetően bőven folyt a patakban a víz. Lentről felhallatszott a zubogása. Leértünk a parkolóba, itt növényhatározást végeztek a csoportok, megnézték a mészégető boksát, talaj- és vízhőmérsékletet vizsgáltak, a mészkő tulajdonságaival ismerkedtek. A völgyben még több helyen csúszós-sáros volt a talaj, nem is mindenki bírta két lábon végig az utat, de a látvány itt is lenyűgöző volt. Felértünk a szentkereszti mezőre, ahol a magas fűben letelepedtünk. A gyerekek rohangásztak, Ildikó nénivel „Simon mondjáztak”. Ráértünk, mert még volt másfél óra a buszunkig. Legalábbis azt hittük. De nem. Szépen lekéstük. Most már valóban lett egy óránk a következő buszig. Gyaloglás, egy utcai csap lerohanása, bolt, üldögélés. Jött a busz, jöttünk mi is.

Utolsó erdei iskolás napunk, programunk városi volt. Aquincumba látogattunk, az egykori római provincia polgárvárosának romjai közé. Itt Laci bácsié volt a főszerep. Rengeteg dolgot elmondott az akkori városi életről, láthattuk a lakóépületek maradványait, a fejlett vízvezetékrendszert. Megcsodáltuk az egykori fürdőkultúrájukat, és egy picit lehangoltak a közös WC-használatról hallottak. A majd 2000 éves síremlékek, a csodálatos víziorgona és az idők rontásának ellenálló márványszobrok nagy tiszteletet parancsoltak. A múzeumban feladatokat is végeztünk. Válaszoltunk a kérdésekre a feladatlapban. Aztán játszótereztünk, küzdöttünk a miniarénában. A HÉV visszahozott Pomázra, ahol a türelmesebbek (óriási sor keletkezett) egy fagyizással zárták az erdei iskolát.

Petrovits Krisztina

képek – Gál Anita

képek – Petrovits Krisztina