Felvonulás Pomáz napján

Felvonulás Pomáz napján

Végre birtokba vették a gyerekek az új játszóteret!

Végre birtokba vették a gyerekek az új játszóteret!

Karácsonyi éneklés

Karácsonyi éneklés

Végzőseink keringője

Végzőseink keringője

Tanévnyitó

Tanévnyitó

Tökfaragás

Tökfaragás

Hiányoztok!

Hiányoztok!

Iskolánk múltja

Az iskola rövid történetének forrása a Pomáz (Természeti kincseink, történelmünk, kulturális örökségünk) című kiadvány Oktatás című fejezete. E fejezet szerzője: Könczöl Dánielné. Ajánlom minden érdeklődőnek a teljes könyv elolvasását! A népoktatás hazánkban Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio Educationis rendeletével vált kötelezővé. Európai minta szerint hazánkban is a felekezeti népoktatás vált általánossá. Az iskolaalapítás feltételei így voltak legkönnyebben megteremthetőek, s az egyházak az oktatás terén már történelmi tapasztalatokkal rendelkeztek. A népoktatás alacsony színvonala és szerény – kifejezetten rossz – körülményei miatt sokáig fennmaradt a magánoktatás is.

 

Pomázon a XIX. század folyamán három felekezet tartott fenn iskolát: a római katolikus, a görögkeleti szerb és a református, de vannak arra utaló adatok is, hogy az izraelitáknak is volt magániskolájuk.

A XIX. század végén járási székhellyé lett községben mind gyakrabban vetődött fel egy korszerűbb, jobb feltételekkel működő állami oktatási intézmény gondolata. A felekezeti iskolák fenntartása egyre több nehézséget okozott az egyházaknak. A római katolikus, a református és az izraelita felekezet is hozzájárult tanköteleseinek összevonásához, így 1901. szeptember 1-jén az Iskola utcában megkezdte működését az új Állami Népiskola 7 tanteremmel. Ezt az épületet hamarosan bővíteni kellett a megnövekedett létszám miatt.

A 8 osztályos oktatás Pomázon országosan is az elsők között indult meg az 1933/34-es tanévben. (Addig a 6 osztályos oktatás volt kötelező.)

A II. világháborút követően a község népessége egyre nőtt, 1953-ban a tankötelesek száma már meghaladta a 700 főt. Az 1956/57-es tanévtől Pomázon már két általános iskola működött, így a mi iskolánk felvette az 1. számú Általános Iskola nevet. (A 2. számú a megüresedett volt Főszolgabírói Hivatal épületében kapott helyet.) A zsúfoltság megszűnt, a rászoruló tanulók számára napközi otthon létesült konyhával és ebédlővel. Az átszervezés után is az 1. számú Általános Iskola maradt a község nagyobbik oktatási intézménye.

Iskolánk igazgatója 1959-től 1975-ig – nyugdíjazásáig – Czimmer László volt. Őt követte Molnár Jolán (1975/76), Kocsondi Antal (1976-78), Faragó Zsuzsanna (1978-91), Pokorni Péter (1991-95), Átsné Papp Mária (1996-2015), Gillich Péterné (megbízott igazgató 2015. februártól augusztusig) és jelenlegi intézményvezetőnk Molnár-Bruder Géza (2015. augusztusától) .

Pomáz agglomerációs helyzete és az országos demográfiai helyzet együttes hatásaként a népesség szüntelenül és nagy ütemben fejlődött. 1980-ra a lakosság száma 11 736 fő volt, a két iskolában 1226 diák tanult 41 tanulócsoportban. Elkerülhetetlenné vált a bővítés.

A Pomázi Mátyás Király Általános Iskola a soknemzetiségű város 1901 óta működő Állami Népiskolájának a jogutódja, mely 1956-től 1. Számú Általános Iskola néven szerepelt, és 1981-ben költözött a mai épületbe. 2006-tól Mátyás Király, 2014-től Pomázi Mátyás Király Általános Iskola lett az intézmény neve. Iskolánk új épületét (amelyben jelenleg is élünk) 1981-ben adták át a Mátyás király utcában. Az indulás évében 548 tanuló 17 tanulócsoportban, 11 tanteremben tanult. Az osztályok létszáma 26-40 fő között mozgott (kivételt ez alól az 1. évfolyam korrekciós osztálya jelentett, ahova legfeljebb 14 tanuló járt), a pedagógusok létszáma 35 fő volt. Az iskola saját tornateremmel és konyhával rendelkezett, emellett volt még könyvtára, úttörőszobája és két szaktanterme, a technika tantárgy oktatására.  Ebben az időszakban még kétszer bővítették az épületet, s az 1987/88-as tanévben már 717 gyermek tanult itt 25 tanulócsoportban, 22 tanteremben. A felsőben a kezdetektől állandó délelőtti oktatás folyt, az alsó tagozat 1991-ig váltott műszakban tanult. Iskolánkban működött ekkoriban a dolgozók iskolája is. A kezdeti műszaki hiányosságok, a tanteremhiány és az udvar állapotának dacára az iskola új épülete a helyi közoktatás fejlesztésének fontos állomása volt. Tornatermünknek köszönhetően fellendült a diáksportélet. A Honvéd SE birkózóedzéseket indított a község fiataljai számára. (Innen indult útjára athéni olimpiai bajnokunk, Majoros István is.) Megindult a karate és a kézilabdaedzés, s ekkor szerveződött a máig komoly sikerekkel büszkélkedő Lavina SE kosárlabda csapata.

Pokorni Péter vezetése idején rendezett, korszerű sportudvar létesült, valamint belső átalakítással ismét növelték a tantermek számát, így 1992-re az alsóban is megszűnhetett a 2 műszakban tanítás.

Az első időszakban 15-16 szakkör működött iskolánkban. A gyermekek táboroztatását, sportolását, szabadidős tevékenységét a kezdeti években a 96. számú Zrínyi Ilona Úttörőcsapat szervezte és irányította. Kiemelkedő volt az iskola táboroztatási programja.

Iskolánk az 1. számú Álalános Iskola jogutódjaként -nevét tovább viselve, tanulói és pedagógusai egy részét az Iskola utcából az új címre költöztetve- működött az 1981/1982-es tanévtől. Fontos volt a hagyományok kialakítása és bővítése, így a Katalin-bál, farsang, gyermeknap, ballagás, testvérosztály-kapcsolat, tanulmányi- és sprotversenyek, hulladékgyűjtés mellé az évek során csatlakozott a Suli-Buli karácsony, Föld napja, erdei iskola, családi hétvége, DÖNK nap, Mátyás nap, Mátyás gála is. A tanulók több éven át tartó kiemelkedő tanulmányi munkáját pedig minden tanév végén jutalmazzuk. Az alsó tagozat végén NEBULÓ díjat, a 8. osztály elvégzése után NEBULÓ díjat, illetve annak a tanulónak, aki a tanulmányai mellett a közösségi életünkben is kiemelkedő munkát végzett, MÁTYÁS díjat adományozunk.